Helló mindenki.

Szóval, az a jó az interneben, hogy iderakom a most következő, azt hiszem egy régi depressziós pillanatomban született... írásomat, és senki nem fog tudni miatta meglincselni. :) Amúgy van benne némi -akkori- érzés és gondolat. (Megfejtéseket e-mailban lehet küldeni. :))

Csakis postscript!

Amikor levés közeli állapotban lebegek?
Két hős hús száll az egelő füstben. (Lehet, hogy megváltják a Világot?) A mocsoktól nem látszik lent a véres Földfolt. Oly silány, oly sovány ami elmarad, "de fönn"... Szikrapöttyök között függés, sorstól nem láttatva. Egymásba tapadás. Volt egy csók is. Nincs már, csak öncél, mert kettő egy! Közbenn száguldás a Napba. Nincs már Föld. Lemarad. A megváltás elmarad. Minden marad a régiben. De mostmár bármi más mégis jöhet. Benned megnyugvásom van.
És megy tovább...
Erőt érez a gyenge. A megvilágosult elhomályosul. Kifordul ótvar természetéből a jó. Csak a bűnös nyer bebocsáltást... A mennyek kapuját telefirkálják az unott angyalkák. Tetszetős embercsonkok rágják a természet lelkét. Mindenki irígyli őket. Olyan nagyok. Én inkább kicsi vagyok. Kicsi vagyok.
Fény!
Kibontok egy ismeretlen jövőt. Ma megint.

Elég nehezen szántam rá magam. Eddig csak távoli tisztelőtök és aktív olvasótok voltam. De végülis miért is ne?

ns.