Régi önmagamnak

Hát jó.
Legyen ahogy gondolod.
Élj úgy, hogy hiszed,
Egyedül jobb.

Élj úgy, hogy hiszed,
Te csinálod helyesen,
S rosszul én,
Ki a boldogságot keresem.

Hidd azt, hogy kutyaszar
Miben megnyugodna lelkem,
S nevesd ki bátran
Eme gyengeségem.

De én is teszek majd,
Harcolok a világban,
És sérülök is olykor
Egy-egy vitában.

Energiám fogytán,
Ki-kimerülök,
Elnyűtt leszek mire
Hazakerülök.

S otthon majd csókkal vár,
Forró öleléssel,
Haldokló lelkemnek
Az élet vizével.

S reggel, mikor újra
Csatába indulok,
Boldogan megyek majd,
Fütyülök, dúdolok.

Te hogy teszed majd?
Ha a problémák gázolnak?
Vígaszt nyújtasz akkor
Önnön magadnak?

Megosztod gondodat
Kibékült valóddal?
S együtt is nevetsz majd
Saját abszolútoddal?

...

Hát higgy, higgy, barátom!
S én görcsösen tanítlak,
Mint ahogy a járást is tanítják
A hívő vakoknak.

Gabe