Cak piros tollal húzom
A papírra a vonalakat.
Mert eljött most a gondolat
Nélküli pillanat.
Nincs ihlet és valami
Mégis remegve próbál kitörni
Szétfeszít, hogy Hozzád lebegjen.
Csak egy villanás,
Mi nem fejezi ki
a lényeget.
Hiába írnék, csak
Nálad nyernének értelmet
a szavak.
Tömérdek szó, mely eszembe jut
Ha összeborulnak felettem a fák
És mikor a szobám falán
Elmosódnak késő délután
A színes napsugarak
És elszürkül a mennyezet
És a távoli messzségből lassan
Elővánszorog az éj...