Néhány pohár whiskey után, amikor már nem igazán vagyok magamnál, és már fogalmam sincs, hogy miről szeretnék írni annak, aki bennem él és csak magamhoz szorítani szeretném egyetlen egyszer, hogy érezzem szíve dobbanását, hogy megtaláljam benne mindazt, amire szükségem van, hogy halljam gondolatait a végtelen csöndjében, hogy elábrándozhassak Róla, amikor megérzem a csontjaimba hatoló magányt, igaza van már nem is tudom kinek, (bocs, hogy talán nem idézem pontosan, bár a jelenlegi érzéseimmel és állapotomban nem vagyok képes visszakeresni mindazt, amit írtál és éreztél, de talán majd holnap...) amkor azt írja, hogy: "csak önmagunkat szeretjük Benne.." vagy valami ilyesmi... Szóval:

Mit írhatnék? nem tudom...
Csak érzem, hogy véredben keringek
halálos álmok között.
S most átadtam magam
Az alkohol mámorának,
Mert érzem a forró kínt,
S közben a sötét éj
Fák holt árnyékát dobja
A hold-sütötte hóra...

Sajnálom, igazán nem vagyok most képes kontrollálni a gondolatatimat, de tudnotok kell, akik ezeket a sorokat olvassátok, hogy van egy lány, aki összezavar és felkavar, nem tudok mit tenni ellene, kikészít és látnom kellene Őt minden pillanatban, de nem lehet, talán Ő sem akarja, emlékfoszlányok jutnak csak eszembe, amikor Rá gondolok, de képtelen vagyok nem gondolni Rá, biztosan közrejátszik most az alkoholos állapot, hogy ilyen hosszan írok, de nem tudom egyszerűen abbahagyni, mert valami a lelkem mélyén arra kényszerít, hogy kiírjam magamból a késpengényi sebeket, amiket rajtam ejt egyetlen mondatával, mozdulatával, ahogyan létezik és ...

Azt hiszem, az utóbbi néhány mondatommal teljesen OFF voltam - ne haragudjatok rám ezért...