Ezzel teljesen egyetértek, ez az egyetlen és üdvözítő módszer az állataink elnevezésére. Egyszer szegtük meg ezt a szabályt, amikor megvettük staffordhsire terrier kutyánkat. Szinte azonnal ráragadt a név: Pötyi. De aztán úgy gondoltuk, egy ilyen kutyának, aktől valszeg mindenki rettegni fog, mégsem lehet ilyen neve, valami elegánsabb vagy tiszteletetparancsolóbb kell. Így lett Liza. Már három éves és többszörösen bizonyította, ő lélekben bizony Pötyi.