Ez egy egyszeri próbálkozás volt, így ne olvassátok túl kritikusan.

Mondd, mit látsz,
Ha zafír szemedet rám veted?
Bolondot, embert,
Barátot, kódorgó szellemet?

Ki terhét, melyet rá róttál,
Hordani képtelen,
Ki már csak mereng
Fán, virágon, égen, Istenen.

Létem széttört
Léted sziklazátonyán,
S válaszom nincs sehol,
Legyen az Tao, Biblia, Korán.

Halotti házam az élet
S Jób keserve vigaszom.
Ő lázadt és forrt,
Én már a lázadást sem tudom.

A pillanat, mit juttatsz
Kincsem, mindenem!
S elmúltával -
Elmúlik életem.