Holden Caulfield
2001.05.18
|
|
0 0
276
|
Egy érzelem margójára
Csillogó tekintetedben elveszve
inni minden szavadat
ölelkezni Veled múlhatatlan szenvedéllyel
úgy, mintha utószor lehetne
érintésedtől forró, zsibbadt testel
mindjobban hozzád bújva sejteni,
mi az, ami elveszhet
ha bennem
a meg nem tett táplálta bánat,
vagy részedről
a józanító értelem
új erőre kap
Gyötörten, mint túlfeszített húr
édes kíntól terhesen vágyakozva érted
számolni cammogó perceket,
majd szerelemmel habzsolni végre Téged,
s hinni kábán azt, hogy mindíg így lehet
lenne jó.
|
|