Mert a szavak is elfogynak egyszer,
És szemem sem mélyedhet szemedbe,
Kezünknek nem lesz több röpke találkája,
És gondolatom hiába száll feléd.
Miként mondom el akkor, hogy szeretlek?
És megöl lassan a csended,
Mi elmémben dobog, szívem szétfeszíti,
Minden szavam csak a semmibe potyog
s az időtlen MIÉRT? örökre emészti.