Gondolsz-e néha rám?
Mondd! Tudni akarom,
hogy átkoz-e ajkad
magányos hajnalon!?

Érzed-e, hogy valahol
ott kinn egy szív érted él,
hogy minden pillanatban
Téged hív és remél?

Hogy lelkem lávarög -
Tudod-e? - Felelj! -
S azt várja hűsítsd le,
azt, hogy rálehelj?

De néma vagy most is,
tudom, nincs válaszod,
s nem is remélhet választ
ki átkozott.