Köszönöm!
Mégis hatástalan...

Álmaimban rózsaágyon fekszem
s hozzád simulva szorítom kezed,
a pisla fények ragyogássá lesznek
és sírva köszönöm meg Létedet.

Ha ébren vagyok tántorgok az úton,
markomból az idő kipereg,
álmaim a sötétségbe vesznek,
lelkemben a semmi hentereg.

Az álomlétben Te vagy a Valóság,
bőröd balzsamát szívom szüntelen
és hiszem, mi szívemből sarjad
ékes, tiszta, jó és bűntelen.

Ám felriadva minden üres ismét,
csak gondolatimban szikráz kék szemed,
de a semmiben is Te vagy a Valóság,
az úton botorkálva Te adod vértemet.