Köszönöm a válaszodat, ezzel a kiegészítéssel már én is egyetértek. Most már bíztos, hogy a rövid fogalmazásod miatt volt félreérthető. A lényeg az egészben az, hogy mindenki maga döntheti el, hogy miért is szeretne repülni, mennyit, és miért. Van aki pénzért teszi, van aki versenyszellemből, van aki hobbíból. Nagyon helyesnek tartom, hogy nem mossák egy kalap alá ezeket a szakszókat. A leendő pilcsiket pedig szerintem is fel kell világosítani, ki kell oktatni arról, hogy az ő szakszója mire lesz alkalmas. Sok balesetet lehet megelőzni ezzel.

Egy dologban viszont vitatkoznék veled. Az UL gépekbe is csak minősített alkatrészeket lehet beszerelni. Az már másnapra tartozik, hogy ezt mennyire tartják be egyes országokban. A nemzetközi előírások igen egyértelműen meghatározzák a minősített anyagok, alkatrészek felhasználását, de sajnos arra már nem tudnak kitérni, hogy pontosan mit is értenek minősítés alatt. Ez rendkívül terjedelmes szinte már kezelhetettlen kézikönyvet, szabályzatot produkálna. Emiatt az egyes rendelkezések kicsit lazán veszik a minősítés fogalmát. Ha pld egy alapanyagról nincs minősítés mert pld teljesen új találmány, a repülésben eddig még nem használták, attól az még lehet nagyon jó anyag, de ettől függetlenül valamilyen tesztelésen, terheléspróbán, vagy töréspróbán át kell esnie. Ha ezeken a vizsgálatokon megfelel akkor lehet használni. Ez a világon mindenütt így van, csak sajnos sokan nem tartják be ezt.
A kisgépes képzésnél a légijog, légterek használatát, repülési tervek készítését, stb.. bindenképpen oktatni kell, hiszen ezt nem csak azért kell tudni, mert csak ezekkel lehet repülni, hanem azért is mert ez a repülős tudásszint megfelelően magasan tartásával csökkenteni lehet a baleseteket. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a repülős társadalomban nemigen marad meg sokáig az alulképzett, nagyképű, brahizó ember, hamar kiveti magából ez a társadalom, vagy egyszerüen kihal.