Az a tapasztalatom, hogy minél hanyagabbul bánok egy dugvánnyal, annál szívósabban megered. Akkora szárdarabot vágok le, hogy két levélszemnyit a földbe dughassak (nyilván a levelet levágom róla) a harmadik meg kiáll a cserépből. A levélszemnél elég hamar megjelenik az új hajtás. Csak arra figyelj, hogy majdnem mindig vízben álljon a cserép. Az 5-6 cm átmérőjű cserépbe olyan mélyen dugok le akár 5-6 a szárdarabot is, hogy a cserép alját elérje, az alátétben 0,5-1 cm-es vizet tartok. Kb. 2 naponta kell utánatöltenem, néhány órányi száraz időszakot is hagyok. Kicsit megpocsolyásodik így a föld, de ha nem szaglászod mindig, akkor nem fog aggasztani. Kb. a fele szokott tényleg kihajtani, menet közben további veszteségek vannak, de egy jó metszés után annyi szárdarab van, hogy még ki is dobok belőle. Lassan nőnek erős virággá, ha kiülteted a kertbe az őszi dugványt, akkor már nyáron virágot hozhat, de volt úgy, hogy símán kipusztult. Itt is az a megfigyelésem, hogy minél kevesebbet kell aggódni miatta. Az a jó, ha a kutya letapossa, a szél többször megtépi.:-))
Legutóbb annyira nem bíztam a dugványozás sikerében az egyik fajtánál, hogy csak simán az anyanövény cserepébe szúrkáltam le, alighogy kihajtottak a kicsikék (3-4 hét), már ki is tettem a cserepet a déli erkélyre - kb. a fele itt is megmaradt. (A dugvány olyan hosszú volt, hogy leért a cserép aljára, az állandó min. 1 cm-es lábfürdőt itt is igyekszem biztosítani.)
Gyökereztető port még életemben nem láttam, de már gondoltam rá, hogy bevethetném azt is. Persze az is igaz, hogy a tavaszon táprudacskákat dugdostam (pireisz nyomán) a cserepekbe - talán épp ezzel függ össze, hogy kivirágzott a pirosvirágú Racemosa, és már 2,5 cm-es az óriásg. bimbója.
Lefényképeztem, csak lassú az átfutás.