Érdekes dolgokat olvasok itt Nálatok erről a fajtáról. Én elfogult vagyok, éppen most szombaton vesztettem el 13 éves öreg Beagle szukámat. Rettenetes volt. 35 éves vagyok, de bőgtem én is, és még jobban a feleségem. Emiatt találtam rá erre a topicra és jó róla írni, így kibírhatóbb. Szép élete volt, mindig velünk volt, egy Beagle-nek ez a LEGFONTOSABB. Igazi falkakutya. Kis kölyökkora óta vittük az erdőbe-hegyekbe, soha nem volt semmi problémája. Az oltásokat persze időben mind be kell adatni. Sok tenyésztö szerint 9 hetesen nem szabad levinni, félnek a fertőzéstől, szerintem ilyenkor szocializálódik leginkább a kiskutya, én állandóan kutyák közé vittem. Sosem volt félénk vagy agresszív, inkább csendes. A szigor szerintem TILOS, az a dobermanokhoz stb. kell. Nagyon jól kezelhető kutya, bár a kanok talán kevésbé „simulékonyak”. Az én véleményem persze csak egyedi, talán csak azért ilyen, mert úgy érzem, lehettem volna jobb gazdája is. A száraz táp tökéletesen elég, de az enyém nagyon kedvelte, ha egy nagy 1250 g-os konzervből kapott a tetejére néhány darabot. Jók a különböző Pedigree Pal jutalomfalatok, a Smackos vagy a „velőscsontos”, ha tanítani, vagy jutalmazni akarod. Az enyém a belvárosban is végigment póráz nélkül, soha az úttestre nem lépett volna, az erdőben – hegyekben sem futott el soha, leült – feküdt, ennél többet nem tudott, de szeretett. Ha szukád van vagy lesz, ne higyj azoknak, akik szerint ellés nélkül „hülye” lesz a kutya, én elhittem, nem kellett volna. A legfontosabb, hogy tanítsd, határozottan, de NE SZIGORRAL, ez nem az a fajta.
Üdv:Attila