Bocsánat, én nem bántom a dobermanokat /egyetlen más kutyát sem/csak míg azok kemény határozott kutyák és igénylik a határozott falkavezért addig a Beagle jellegü /akár még a vizsla, pointer/ fajtákkal óvatosabban illik bánni, megsínylik az erőszakot. Én is csak utólag vagyok „okos”, legyen más az már az elején. Nekem is jóval nagyobb kutyám volt Őelőtte, aki igényelte, hogy bizonyítsam, én vagyok a falkavezér. A Beagle nem ilyen. Kölyökkora óta póráz nélkül sétáltattam erdőn-mezőn-hegyekben /bár tudom, nem szabad/, soha nem ment el mellőlünk, iszonyú erős félelme volt, hogy egyedül marad, azt el nem viselte volna, pedig a kölyökkora is szép volt. Mindennek oka lehetett persze, hogy Ő szuka volt, a kanokról, már én is hallottam, hogy elrohannak. Soha nem bántott semilyen állatot, sem macskát sem húsvéti nyulat. Ha lehet, válassz olyan nyaralást ahol veled lehet, menjetek a Mátrába, Bükkbe, az Neki és Nektek való hely. Ha mód van rá, ne bízd idegenre, amíg nyaralsz. Egy hete még a miénk is a Mátrát, Bükköt járta velünk /bár nehezen/, de még az utolsó reggele előtti napon is velünk töltötte a Népligetben. Ez a Nekik való élet és, ha lehet mindig legyen vele valaki. Ez az egész persze, lehet, hogy csak az én véleményem és lehet, hogy csak egy kutyára vonatkozik, Sok örömöt kívánok Vele.
A.