Ismerős amit itt olvastam, úgy látszik, nagyon hasonlóak. A táplálásra visszatérve a zöldség tényleg jót tesz, a rizst is kedvelik és jó az emésztésnek. Kölyökkorában és sok kalciomot adtam Neki /már nem emlékszem, hogy kalcium lacticum vagy kalcium foszforikum volt, de nem az amelyik a terhes nőknek kell/. Én gyógyszertárban porként vásároltam és belekevertem az ételébe – Ő sok leveses ételt kapott. Javaslom kérdezd meg az állatorvost, a mai tápok állítólag már mindent tartalmaznak. Kölyökként rendszeresen futott, nem volt nála gyorsabb kutya a környéken kis termete ellenére. Egyszer viszont találkoztunk egy agárral. Elkezdett vele is játszani, csalta magával rohanni. Kutyám szokás szerint vágtázott, körözött cselezett, meglepetésére az agár utolérte és egy oldalmozdulattal elkaszálta lábait, hogy szegény kutyám felbucskázott. Hihetetlen értetlen képett vágott, egyszerüen nem akarta elhinni, hogy utolérték. Újra rohanni kezdett, de újra és újra azonos az eredmény. Nagy nehezen megértette, hogy van nála gyorsabb is. A másik nagy meglepetése az volt amikor elkezdett öregedni. Addig ugrált pattogott, Esztergomban, Visegrádon felugrott a várfalra, de ügyesen, nem esett le a túloldalon. Nem zavarta a málység soha. Egy idő után viszont már gyakrabban elesett ugrásnál, és az első lábain csüngve próbált felkapaszkodni. Szép lassan megértette, az ugrálás már nem neki való. Erős izmos kutya volt, kölyökkorában gyakran futtattam felfelé a hegyoldalban. Ellés után /9 kölyök egyszerre / is sokat mozgattam, szép lassan visszahúzódott a nagy hasa. Ha valaha szukád lesz és a tenyésztő felajánlja, hogy segít a szülésnél, csak HAGYD OTT NÁLA a kutyád neki nagy gyakorlata van, NE HIDD el feltétlen, nem biztos, hogy visszakapod a kölyköket. Az addig kedves segítőkész tenyésztő a sok kölyök láttán hirtelen a fedezési díj mellett orvosi díjat is fel akart számítani /ott voltam egyszerüen ment az ellés/ iszonyú magas táplálási díjat és sok mindent talált ki. A sok pénz reménye kissé megszédítette. A kutyám is csak nagy nehezen kaptam vissza, a sok kiskutya árából alig láttam valamit, még szerencse, hogy nem érdekelt a pénz, csak elhittem, hogy a szukának kell a szülés. Később már más kutyásoktól is, hogy hasonlóan bánt velük. Sajnáltam, hogy belevágtam, mikor visszakaptam kutyám, soha többet nem maradt el tőlem, ha egyedül hagytuk mindent szétszedett szegény, az orvos szerint azért mert azt hitte, megint elhagyjuk. Sokára jött csak rendbe. Persze félre a szomorúsággal, jó sétákat hétvégére. Jó hétvégét. A.