Nemrég értem haza Kilitiről. Odafele menet már az M7-es végénél bedugult a forgalom (fél tíz körül). Teljesen reménytelennek látszott a helyzet, ezért megfordultunk és az Enying - (földút) - Siójut - Ádánd - Ságvár útvonalon próbáltam megközelíteni a tetthelyet. Ságváron megint kilátástalan dugóba kellett volna becsatlakoznom.

Ismét visszafordultam, és a Ságvár - Ádánd útvonalon néhány vállalkozó szellemű sporttárs után a kukoricások közötti földútra fordultam. Az orromat követve végül a reptér keleti szélénél találtam magam, ahonnan remekül lehetett látni.

Igazi életművészeket is találtam itt, egy Ifa platóján ültek fehér kerti székeken, egy jó nagy napernyő és több láda sör bíztató társaságában.

Azt hiszem, Diana Britten volt a levegőben, amikor letelepedtünk itt. Láttam még a Po-2-est, meg a helikopterről leejtett vitorlázógépet, ezutóbbitól eléggé elképedtem.

Aztán sajnos serdületlen fiúgyermekem nagyon kezdett elkámpicsorodni a napsütéstől, és egyre hangosabban követelte, hogy menjünk a fenébe erről a kietlen helyről. Egyébként nem repülő, hanem vasútmániás a lelkem, lehet, hogy egy mozdonybemutató le tudta volna kötni. Nagyon le voltam törve, de nem akartam kínozni a gyereket, így kénytelen voltam áttenni a székhelyünket a siófoki kisebbik strandra.

A reptér előtti útvonal még ekkor is járhatatlan volt, csak kerülővel lehetett visszajutni a Balaton partjára.

Üdv mindenkinek, Me.