Ha már itt tartunk -- emlékszik még valaki?

Batthyány tér, 1977

• Mozaikos falburkolat (OK, az idő megkoptatta kissé, de még élvezhető volt);
  
• egy szép nagy díszes fémtérkép a falon, amely a vasútvonalat meg talán a Dunát jelölte, és bronz- vagy rézbetűkkel ki voltak írva az állomások;
  
• fekete műmárvány borítású kőpárkány a kettes vágány végén (ahol ma csak csőkorlát van), amire rá lehetett ülni, vagy feltenni a táskát, kiteríteni egy újságot, és a végében egy fogyatékos bácsi (emlékszik még valaki?) árulta az Esti Hírlapot (mennyi is volt 77-ben? 80 f? 1,20?);
  
• nagy fényképek a hármas és az egyes vágány melletti falon, amelyek a duna-kanyari, HÉV menti településeket és természeti csendéleteket ábrázoltak (jó, pár évenként cserélhették volna őket);
  
• a hangszóróból rögtön rászóltak arra, aki bagózni kezdett, nem is csinálták sokan, csak egy-két elvetemült bűnöző;
  
• székek (piros műanyag, mint a M.-hídnál) az I. vágány melletti falon és a mostani pékség helyén;
  
• automaták a mai drága büfék helyén, amikbe kétforintosokat dobálva szendvicseket nyerhettünk (mindig elfordult a tálca, úgy jött ki a következő); a tejszínhabos pudingért viszont már két bélást kellett adagolni, az drága volt;
  
• vécé 1 v. 2 forintért.
  

Kihagytam valamit? A mait nem írom mellé, tessék összehasonlítani.
A könyvesboltra nem emlékszem, mikor nyílt, de a nyolcvanas évek első felében volt egy boltos, akinek az az üzlet volt az élete, és akár este tízkor is be lehetett menni hozzá -- nem vicc! (Abban az időben, amikor egyes kijelölt közértek hetente egyszer, csütörtökön hat helyett nyolcig voltak nyitva esténként.)

Tudom, ennek egy része merő nosztalgia. Főleg az összegek. Tudom, hogy az emberek esetlegesek, és az újságárus bácsi nem volt éppen vonzó alkatrésze a térnek. Tudom, hogy az első vágány mellett nem férnek el a székek meg a kitóduló emberek egyszerre. De ahol a pékbódé van, ott igen! Elképesztő, hogy egy ilyen forgalmas állomáson, ahol este 15-20 percet kell várni a vonatra, ne legyen egyetlen ülőhely sem! Nem beszélve arról az áramlástani problémáról, amit a pékség okoz (igaz, régen az egyes vágány székei okozták).
Egy-két dologban fejlődött is az állomás, de több dologban romlott a színvonala. Csak azt akartam ezzel példázni, hogy kiirtottak mindent, ami nem feltétlenül szükséges az állomás vegetálásához, ami szép volt vagy akart lenni, és barátságosabbá tette a várakozást. A szemlélettel van a bajom. A régiek még adtak az ilyenekre is, mi meg nemhogy nem építünk, de azt se tartjuk meg, amit ránk.