Bobbolek:
Jól értetted, a védőföld menjen el mindenhová, de csak egyszer. Amerre vastagabb vezetékek mennek ott vastagabb legyen (visszamenőleg az óraszekrényig), ahol vékonyabb ott vékonyabb. A keresztmetszet - otthoni körülmények között - egyezzen meg a fáziséval. Ha több fázis van, akkor sem kell vastagabb. Arra azonban ügyelni kell, hogy utólagos szerelések közben (pl. konnektorcsere) ne kelljen megszakítani. Tehát nem javasolt az a gyakori megoldás, hogy a konnektorra bejövő védőföld és az onnan továbbmenő védőföld a konnektor csavarjai által lép kontaktusba egymással.

A FI reléből pedig már az ára miatt is (kb. 10e Ft) célszerű csak egyet alkalmazni (ill. éjszakai áram esetén mégegyet). Az órából kijövő fázisok és a nulla megy át rajta, utána jöhetnek a kismegszakítók. A bekötése azonban egy ponton kritikus: logikusan az órából kijövő nulla ágazik először ketté házi nullává és védőfölddé. A házi nulla megy a FI relébe. Az elágazást egy vastag (min. 6-os) kábellel rá kell kötni az EPH csomópontra (családi házaknál ma már kötelező az EgyenPotenciálú Hálózatot kiépíteni), ami persze le van földelve 16-os kábellel.

A sodrott vezetékekkel csak az a baj, hogy csupaszításkor letöredeznek belőle szálak, így ott a keresztmetszete csökken. A sima összetekerés nem ad elég jó kontaktust (tömör réznél hidegfolyásig szoktuk megtekerni), leginkább a szorítókapocs (=csoki) jó hozzá. Ha beónozzuk, akkor az ón képlékenysége a baj (nem zsugorodik, csak összerogy). Tehát könnyű kezelhetősége ellenére nehezebb vele jól dolgozni.