A nyaralónkhoz járt enni két kicsi cirmos cicu, testvérek voltak.
Az egyik rettenetes barátságos - kikövetelte a simogatást pl. felmászott a párom nadrágszárán egy kis simiért :o)), bejáratos volt a házba (cica ajtó van a bejáraton - a Cilike miatt), néha ott is aludt.
A tesó tartózkodó volt, szinte félénk, csak kajálni jött, semmi simizés, általában a kert aljában szundikált.
Na a bejáró cicu - nagyon megfázott, állandóan tüsszögött. Ezért elneveztem Tüszinek. Lehetett cifrázni - Stüszi, Stüszivadász.
A tesót csak "a Tüszi testvérének" hívtuk sokáig.
Aztán nem bírtam tovább, hogy olyan félénk. Kifigyeltem, mikor a meggyfa alatt szundikált, becserkésztem, enyhe erőszakkal lefogtam és jó alaposan megsimiztem. Megtört a jég - utána ő is feljárt először a teraszra, később ő is be a házba, édesdeden szundiztak bent - szegény Cilit kiszorították a kedvenc helyéről :o))
"Tüszi testvér" is megfázott, köhögött erősen - és így nagy képzelőerővel :o)) elneveztem Köhinek.
Bocs a kisregényért :o))

Szuszmok nagyon szép volt a két vers. Az első csak nem a tiéd?