Szerintem a kis Köhinek csak egy kis szeretet kellett. Biztos vagyok benne, előttem senki nem simogatta meg.
Sajnos nem vagyok igazán jó szelídítő. A következő történet a bizonyíték :-(

Volt egy vörös-fehér kamasz kandúr. Mikor Cilike fél éve nálunk volt, akkor kezdett odajárni, kajálni. A Vörheny nevet kapta. Nem volt szép cica - sőőőőt. A szeme nagyon furcsa szinte ijesztő volt.
De Cilike nagyon szerette - jól kijöttek egymással - jókat játszottak együtt.
Mindig így hívtam kajálni - Gyere Vörheny, te is éhes vagy nem tehetsz arról, hogy ilyen randa vagy.
Úgy hálálta meg az etetést, hogy a bejárati ajtót, kocsikereket.... állandóan megjelölte. Nem győztem utána takarítani.
Rettenetesen barátságtalan volt. 7 évig etettem - úgy falt mindig, mint aki éhezne (pedig nyáronként szép gömbölű volt, de szegényke télen biztos sokszor volt éhes, mint a többi gazdátlan cic)
Mikor nyújtottam elé a tejes edényt, vagy más kaját - minden etetésnél rám fújt. Hatalmas cic volt, szinte féltem tőle, így csak sajnálni tudtam pl. nyáron tele volt kullanccsal és nem mertem megfogni, hogy kiszedjem belőle, vagy amikor vérző képpel beállított, nem mertem segíteni neki :-(( - egy simi nélkül maradt el tőlünk...
Mondtad, hogy legyen vége a szomorúságnak. Ezért nem írtam meg, hogy Tüszi és Köhi úgy 2 éve tavasszal nem jött. Csak reménykedni tudok, hogy nem lett bajuk de...