http://www.bahia.hu/arhivcikkek.phtml?id=56&cikkid=605

Kritika
DIXI LEE

Dixi Lee, akinek eredeti neve egyformán lehet a Kovács József, Turai István vagy Kobzonyi Emo´´ke, már régen önmagáért szóló Brand a hazai undergrund köreiben. Az életének felteheto´´en jelento´´s részét a Tilos az Á, a Hold, a chicago-i borozók vagy Tu´´zoltó utcai zugkocsmák világában egyaránt leélo´´ költo´´ immár több mint hatvanévesen is szilaj ero´´vel teli, annak ellenére, hogy egy szomorú karácsonyi napon komoly bajba jutott. Ugyanis, kis lakásán a Baross tér környékén igen hideg volt, s konvektorába úgy próbált begyújtani, hogy égo´´ újságpapírköteget tartott a nyíláshoz. A konvektor lo´´tt és robbant, Dixi viszont hátrarepült, nadrágja a lábára égett, s a film szakadt. Mu´´tét, bo´´rpótlás, üszkösödési veszélyek, s mégis, ma már Dixi jól van, s új lemeze készül.
Dixi egy önmu´´ködo´´ antropológiai ready-made. Vagyis egy olyan arc, aki teljes öntörvényu´´ségével, megváltoztathatatlanságával, megalkuvást nem ismero´´ magatartásával mára egy fokméro´´jévé vált a hazai mu´´vészetnek. Költo´´, akinek mindegyik szava költészet, és egyik sem az, mu´´vész, akinek egy mu´´ve sem dokumentált, mégis mindenki ismeri, személyiség, amelynek szigorától mindenki tart, s mely mégsem "szakmai". Dixi mindig is kerülte a mu´´vészeti kontextusokat, amelyekben besorolódnak az alkotói magatartások. "Fiatal tehetséges költo´´", "Expresszionista hangvétel", "Metafóra-bravúr", "Versido´´-mérték" mind-mind nem érdekelték soha, s a velük való nyájas kis alkotói táborokba való vero´´déssel járó sikerek. Mu´´fajt teremtett önmagából, mely nem más, mint a nap huszonnégy órájában csak önmagának, mint költészetnek élo´´ rabszolga. A mu´´fajt Dixi-nek hívják, s ido´´n kívüli.
Hasonlíthatjuk o´´t Andy Warhol-hoz, aki önmagából csinált remekmu´´vet a fogyasztói társadalmat megtestesíto´´-kijátszó finom diverzánsként, vagy Joseph Beuys-hoz, aki egyszemélyben testesítette meg a társadalmat, mint önmagát megvalósító mu´´vészeti alkotást. Dixi mégis más, s ugyanakkor átfogóan jellemzo´´ a mi korunkra s Kelet-európai helyzetünkre. Dixi indián, az anonimitást választó költo´´, a vita helyett üto´´, fájdalmasan a csendet választó lángoló szív, mely tudja, hogy hiába vész a leírt szó, a leírt vers. Hiába, mert átértelmezik az olvasók, "kijavítják" a szerkeszto´´k, elhallgatják az irodalomkritikusok, nevetségessé teszik a gyu´´jtemények szerkeszto´´i, s maga a költo´´ ellen irányuló fegyvert kovácsolnak belo´´le. Maradt ehelyett a pillanat hu´´ megtestesíto´´je, az itt és most gyo´´ztes rabja.
Az egytelen eddigi "mu´´alkotás", mely Dixi pillantköltészetét megörökíti az az a Wahorn András által készített kazetta, amelyen egy szinte titokban felvett Dixi monológhoz készített a nagy festo´´ zenét, hangulatot. Most egy hasonló kiadvány készül Gasner János jóvoltából, s reméljük átmenti számunkra legalább azt a töredéket Dixi költészetébo´´l, amely alapján az o´´t nem ismero´´k is megkedvelhetik az örök lázadó költo´´t.
Addig is, minden jót kívánunk Dixinek !

dM
Kapcsolódó anyagaink:
Új Dixi anyag a láthatáron
Dixi kórházban
Dixi oldala és MP3