Most mar mast mondanak:

Dixi halott

A magyar underground egyik meghatározó, kultikus, totemisztikus figurája eltávozott az élők sorából. A megalkuvást nem ismerő Dixi pápája volt a magyar földalattiságnak, melyben számtalan formációval lépett fel az utóbbi mintegy harminc évben a legszélsőbb marginalitást tudatosan és szándékosan vállalva, az underground non-kommersz lelkiismereteként.

Dixi szinte minden formációját, melyek rendre alkalmiak voltak individualizmusával továbbontott, művészként szinte mindig rögtönözve szárnyalt, álomszerű, dadaista meséivel, verseivel, prózáival, megismételhetetlen asszociációval pótolhatatlan figurája marad a pesti éjszakának.

Dixi után kevés felvétel maradt, egyetlen hivatalosan megjelent albuma kazettán található meg, melyet a Bahia 1993-ban adott ki. A felvételeken Dixi rögtönzött prózáihoz zenéket Wahorn szerzett tarsai segedletevel.
Az utolsó CD-készítési próbálkozás Dixivel tavaly merült fel, s reméljük az anyag még megmenthető kiadható. Az anyagokat Gasner János készítette vele otthoni stúdiójában.

Dixi már tavaly komolyan megsérült, amikor kihűlt Baross téri lakásában égő újságpapírral akart a gázkonvektorba begyújtani, s a gázrobbanástól fél lába megégett. Ekkortájt régi barátja és társa, Normál Méla tudósított a szomorú eseményről.
Dixit Müller Péter Sziámi segítette az utóbbi években.