Sziasztok! Hosszu honapok gyásza után az segitett (többé-kevésbé) megnyugodni, hogy a kutyus fényképeit rendberaktam két albumba. A lelkiismeretfurdalás, a "tehettem volna többet" érzése viszont a mai napig (már három éve...) megmaradt. Mi két hosszu évet küzdöttünk a rákkal, 11 éves volt a spanim, amikor altatnunk kellett. Bennem is megvan a "soha többet mégegyszer" és "nem lesz kutyám" érzése, ugyanakkor szivem szerint átölelnék minden szembejövő kutyát... majd lesz valahogy