Bár nem engem kérdeztél, hadd kotyogjak bele...
A férjem saját bevallása szerint transzvesztita. Szerintem inkább fétisiszta, de ki tudja. A CD, a TV stb között annyira vékony a határvonal (talán nincs is), hogy még ezek a besorolások is feleslegesek talán.
Amikor megtudtam, hogy biza szeret női ruhát hordani (és nála is akkor erősődött fel rendkívüli mértékben, amikor épp nem volt barátnője), hát eléggé meg voltam lepve. és nem voltam túl boldog. Aztán regneteget beszélgettünk, néha felöltözött előttem is (hát egy majd' kétméteres, nagylábú férfi elég hülyén néz ki szerintem bőr miniszoknyában, magassarkúban meg selyem topban :) ), sőt szeretkeztünk (és mind a mai napig szeretkezünk) úgy, hogy akár mindkettőnkön kombiné van. Szerintem az igazán komoly kapcsolatban a barátnő, feleség elfogadja a társát "így", ki előbb, ki utóbb, és lehet, hogy nem is teljesen...

Még két dolog jutott az eszembe: ő is mesélte, hpogy így beöltözve (néha napokig úgy volt, a lakásból sem lépett ki) olyan, de olyan frenetikus orgazmusai voltak, hogy! (És ami nekem szomorú - "ruha" nélkül neki nem olyan jó, mint beölt9özve, tehát vmilyen szinten rögzült a dolog, de ez már egy másik gond :( ).

A másik, ara a gondolatomra visszatérve, hogy elég hülyén néz ki egy szőrös pasi így beöltözve: viszont Ti nem _látjátok_ hanem _érzitek_ magatokat ilyenkor. Ez nagy különbség. És nekünk, a ti társaitoknak nem a látványotokat, hanem a _ti_ érzéseteket kell elfogadnunk, megértenünk.
Nah, elég zagyva voltam, de talán értitek...
t*-né