az a cél, hogy ehető darabokban szervírozható legyen a paradicsomban tocsogó halraj:)
olvasgatom ezeket a túlélőkésekkel szemben támasztott követelményeket a kaliberben megjelenő írásokban. például azt, hogy széles igényeket kell kielégíteni egy viszonylag nem túl bonyolult szerszámmal.
a feladatot nem konzervnyitóra találtam ki, hanem egy túlélő feladatokra többé kevésbé alkalmas, vagy annak gondolt késre.
van-e szivetek egy drága késsel neki menni egy egyszerűnek tünő feladatnak?
mennyit érnek ezek a kések?
ér-e harminc negyvenezret egy kés, ha nem merünk velük olyasmit csinálni, amit egy sima ezerhétszáz forintos opinel simán megold, minden károsodás nélkül?
felnőttek játékszerére költünk, vagy megbízható örök társat választunk, ami mindig kész segíteni, de együtt megöregedni velünk csak közös csatákban tud.
:)
mint egy öreg revolver. lehet ütött kopott, de ha tökéletesen működik az azt bizonyítja, hogy jó fegyver.
a korzikai testvérekben írja dumas, hogy ravat tőre két lajos aranyat átdöf anélkül, hogy kicsorbulna. be is mutattatja az egyik szereplővel. imádtam azt a jelenetet.
szerény eszközökkel nem lehet magas célokra törni.
ezt fogom a késemre gravíroztatni:)
ha találok olyat, ami egykedvűen nyit egy konzervhalat.