El tudom képzelni mit művelt a Töpi! Nekem Totó csinálta ezt, egy sünivel az erdőn. Leültem a földre, és potyogott a szememből a könny, úgy röhögtem!
Sok az oka, amiért nincs kutyám. Az első, Totó 2 hónapos korától, 10 éves koráig volt velünk. Bérházban. Nagy (110cm, 13kg) sárga tacsi volt. El kellett altatni mert daganata, meg ínysorvadása volt...A kettő együtt reménytelen volt, már sokat szenvedett. 3 évbe telt míg kihevertem, addig nem akartam kutyát látni magam körül.
Aztán beszereztem Topit. Szintén nagy sárga tacsi. Feketét akartam, mert nem akartam, hogy Totóra emlékeztessen, de ilyet kaptam. Egészen más egyéniség volt. Fél évi bérházkodás után udvaros házba kerültünk. 8 évig élhetett így. Közben került mellé Karcsika, a vizsla-dog keverék. Topi bent aludt, de az udvaron volt sokat. Mikor újra bérház lett a dologból, Karcsikát 3 évesen el kellett ajándékozni. NAgyon sajnáltam. Topi velünk jöhetett. 3 évnél nem bírta tovább a bérházat. A fojtogató hőség vitte el, nem bírta a szive.
Egyrészt nem vagyok hajlandó bérházban kínozni egy ártatlan jószágot, másrészt úgy érezném, mintha megcsalnám Topit. A nevelésére sem volna most annyi időm, mint Topira volt. Tehát majd, ha a fiam nagyobb lesz, és kertesbe mehetünk. Nagyon szeretném, de nincs annyi pénzünk. Nem adtam fel, csak idő kérdése. Remélem.
Topi 3 hónapja (aug. 5) halt meg, szóval még a kiheverés sem tökéletes...