Köszönöm szépen érdeklődő kérdéseiteket! Tudjátok, az anyóssal van a baj. Bár, tudom nem hozzá megyek feleségül, hanem a fiához, de eléggé megkeseríti az életemet a tény, hogy nem fogad el. Potenciális ellenségnek tekint, aki elveszi a fiát. Párom pedig - sajnos - tele van lelkiismerettel, mindig azt mondja, hogy ezt meg azt nem teheti meg az édesanyjával.... Például képes volt a karácsonyi ünnepeket (értsd: 8 napot) vidéken tölteni a rokonoknál - persze nélkülem, hiszen még nem voltunk jegyesek - az anyukájával. Nagyon fájt! Akkor is ő ott szenvedett, én meg itt... De nem jött haza hozzám, csak dec. 30-án. Nem tudom mit csináljak! Szeretjük egymást, de félek tönkre teszi a kapcsolatunkat az, hogy az anyukája kiszolgálása befolyásolja az életünket. Pl. szombaton csak délután jön ki hozzám, mert be kell vásárolnia, vasárnap meg már kora délután rohan haza, mert ki kell takarítania! Anyukájának volt egy autóbalesete, és nem bírja a fizikai megterheléseket. Nem engedi egyedül vidékre, nehogy gond legyen a mamával.... A másik a pénz: minden hónapban hazaad 20.000 Ft-ot, és ez - bár mondja - nem hiszem, hogy megváltozna összeköltözésünk után sem!. Sajnos nem tudom hogy jövünk ki ilyen kevés pénzből... Most a gyűrűket is kölcsönből vettük meg! De a mamának a pénzt haza adta... El vagyok keseredve! Nagyon szeretjük egymást, egyébként tökéletesen kiegészítjük egymást, nem akarom elveszíteni Őt! Aug. 21-én összeházasodunk, de félek a jövőtől a mama miatt! Mit tegyek szerintetek?! Megértem, hogy támogatnia kell az anyukáját. De a szüleimnek is az a véleményük, hogy a mamája ha adni nem tud, legalább el ne vegyen! Szerintetek?