Bugi néni! Köszi! :-*
Utána fogok nézetni még "idejében". Neked meg drukkolok, de azért nagyon ne izgulásssssz, mert az mindkettőtöknek árt.

Piroska! :-(
Berkuhoz csatlakozva nem sok jó hírem van számodra. Ahogy olvastalak, szóról-szóra mintha a húgom életéből meséltél volna szemelvényeket. Nagy szerelem volt az övék, és bár az esküvő napján(!!!) az anyósa közölte vele, hogy "Tudod, kislányom, hogy ezzel a házassággal most havi 20 ezer forintot húzol ki a zsebemből!", ő annyira szerelmes volt a férjébe, hogy nem gyanakodott. Amíg élt az apósa, nem is volt különösebb zűr. De házasságuk 6. hónapjában szívrohamban meghalt az apósa (jellemző anyósra, hogy nem hivatott taxit, mert az drága, mire a mentő kiért, az öreg meghalt). Szóval az egyedül maradt özvegyasszony nem tudott mással foglalkozni, csak egyszem fiacskájával. Életük néhány hét alatt valóságos pokollá változott. A sógorkám meg mindig csak azt hajtogatta a húgomnak, hogy "Szegény anyuka egyedül maradt, szüksége van rám, meg kell érteni!". A húgom -szerintem- túlságosan is megértő volt, de amikor látta, hogy anya-fia kapcsolat kezdett abnormális méreteket ölteni, akkor kiborult. Gyertyafényes vacsorával várta haza a férjét, minden tök romantice, de férjuram késett, mert anyós -aki tudta, hogy mire készül a menye- gyorsan megetette a fiát finom spenóttal, mert abban van a vitamin, nem a rántott husiban. Aztán, amikor több hónapos huza-vona után végre belátta a sógorom, hogy az anyja nicht normal, akkor megpróbált elszakadni tőle, csakhogy az anyja képes volt hajnali egykor felhívni őket telefonon, hogy menjen oda, mert nem tud elaludni. Amikor az elvetemült, ellenszegülő "rosszfiú" azt merte mondani, hogy nem megy, akkor kitalálta az öreglány, hogy "Na jó, ha nem jössz, úgyis jó, nincs már nekem fiam, most megyek és kiugrom az ablakon!". Hát ilyenek! Nem akarlak további részletekkel traktálni, de mindketten zokogtak a válóperi tárgyaláson. Sőt, az első tárgyalást azért napolta el a bíró, mert -ahogy a jegyzőkönyvben szerepelt- "alperes és felperes csókolóztak a bíróság folyósóján, ezért válási szándékukat megalapozatlannak tekintem". Aztán mégiscsak elváltak... sírva-zokogva. Nem tudom, hogy a húgom mikor heveri ki végleg. Azóta nem volt igazán komoly kapcsolata, mert fél. Szóval gondold meg jól, Piroska! Vagy elfogadod a helyzetedet, és totális alárendeltségben fogod leélni az életedet, vagy pedig költözzetek össze, de ne menj hozzá, mert az anyósod pokollá teheti az életedet. Kívánom, hogy ne legyen így! :-)