Hi minden finnország fan-nek!

Bár nem olvastam végig az összes hozzászólást, remélem nem bánjátok ha leírom az országgal kapcsolatos élményeimet, hogyan szerettem meg.

Úgy 1989 körül jött egy tanár csoport, MO-ra, és tök véletlenül apámék sulijába jött egy finn tanár. Amiből az lett, hogy összehaverkodtak marha jól, a két iskola pedig máig kitűnő kapcsolatot ápol. A jó viszonynak köszönhetően aztán 1997-ben megadatott, hogy először elmenjünk, persze meghívásra, ami marha jó volt, mert nem kellett fizetni semmiért, bár a repülőjegy se volt semmi. Mivel ekkor még relatíve fiatal voltam és nem érdekeltek a csajok, inkább a kosárlabda, így főleg a tájakkal meg egyebekkel voltam elfoglalva. Időnk legnagyobb részét Kuopio-ban, illetve, az ismerősünk "nyaralójában töltöttük, ami finnország legtisztább tava. Mondanom se kell milyen frankó volt szauna után belecsobbanni a vízbe:) Az első alkalom főleg városnézéssel, telt illetve a vidéki nyaralással. Egy biztos már ekkor is rohadt nehéz volt elszakadni, és hazajönni, mert már akkor annyira megszerettem:)
1999-ben aztán újból rámmosolygott a „szerencse” és ismét két fantasztikus hetet tölthettem ott. Az egyik valaha volt legforróbb nyár volt, lehetett fürdeni meg minden, de elmentünk Kareliába, körbenéztünk Joensuu-ban, és volt szerencsém az Ilosaarirock fesztivált is „megtekinteni”, ami szintén egy hatalmas buli volt! Másik komoly érdekesség képpen szolgált, hogy mivel az ismerősünk fia a Sonera-nál dolgozik, így megnézhettem full a kuopioi sonera központot, ami egy jól megtervezett atombunker is, van ott kondi teremtől elkezdve minden a föld alatt, egy esetleges támadás esetére. És persze megnéztük a „központi” szobát, ahol a server-ek, és az egész állomás központi gépei voltak. Igazából akkoriban nem érdekelt annyira a számtech. Szóval értékelni se tudtam , pedig jó dolog volt.
A két hét itt is gyorsan eltelt, és hazatértem igaz ezúttal nem egy NBA labdával többek között, hanem ezúttal egy vb-s addidas focilabdával:) Minden alkalommal vettem valamit, mert marha jó áron volt.
Idén, illetve most már tavaly, aztán áprilisban, megesett, hogy jött 6 finn cserediák, akikkel nem erőltettem a találkozást, mint később kiderült, micsoda marha voltam. Ugyanis bár csak 1x mentünk el igazán bulizni, nagyon jó haverok lettünk, és marha szar volt elválni, hogy talán csak 1-2 év múlva ha találkozunk. Persze jött megint a ménkü:) Kiderült ugyanis úgy június tájt, hogy én bizony egy hónap múlva utazhatok az én szeretett országomba:) Mi több láthatom újra a haverokat! Csütörtöki napon érkeztem, 4-én, pénteken pedig már mentem is a haverékhoz. Na itt megint szerencsém volt, ugyanis a lakótársának, volt egy full-os hifi, dvd-je, plusz egy 1m átmérőjű sony tv-je, amit olyan áron vett, hogy a székből leestem. Ráadásul a gyerek valami üdítős helyen dolgozik, így annyi rostos italt ittunk, hogy már csömöröm volt:) Na és akkor kb innen megismertem újra egy másik életet. Péntek du. kimentünk a szüleihez ebédelni, közben felvettünk pár havert, a lényeg hazafele, szerencsék volt az évszázad viharában, kb 40-el mentük az autópályán. A kedvem is szar volt, hogy el lesz baszva az egész este, de az eső elmúlt, mi pedig rendesen „bemelegítettünk”, mivel két szaros whisky cola is 20euro-ba kerül a bárokban. A lényeg, Kuopio-ba mentünk, a Clone-ba, de a buli nem volt túl jó, láttam viszont egy marha full-os ázsiai csajt de olyat!!!:) Másnap aztán a Giggling Marlin-ba mentünk, ami máig a legjobb hely! Csajozni mentünk persze, itt aztán olyan esett meg amire nagyon nem számítottam…..szerelmes lettem….de nem csak úgy hirtelen, hanem valami elmondhatatlanul. Csak ugye a távolság……most volt fél éve, hogy megismerjem, 5 hónap kellett, hogy elfogadjam, soha nem leszünk együtt. Ő 25, én 19. Viszont az említett thaiföldi csajjal, akivel rohadt nagy meglepetésre sikerült, nagyon jól összehaverkodni még ma is tartom a kapcsolatot, sőt ha egyszer visszajutok, még talán:) Mindegy álmodozni nem jó:)
Viszont igazából a mostani harmadik alkalommal szerettem bele igazán az orszába, rohadt szép tájak, igen is jó csajok, de még milyenek, és az emberek mentalitása. Nem foglalkoznak a másikkal, rohadt kedvesek, jófejek, nincs meg bennük a magyar tahóság, és egyebek. Ezzel nem azt mondom, hogy minden magyar tahó, de nekem most harmadszor, már kifejezetten megrázó volt a napsütötte finnországból, az esős borongós pesti reptéren landolni.

Folytatás remélem lesz:) Most február elején jön megint pár finn tanár, plusz valami minisztériumi tag, de ami a legjobb, jönnek diáklányok is:) Még pedig 6hétre! Nem bánnám ha valami aranyos csajok lennének:)

Remélem nem baj, hogy így röviden leírtam az élményeimet, de ez a topic valahol erről szól nem?!
Így a végén még lenne kérdésem, akik jártak már ott biztos ittak, Karhu-t. Ez az ottani, szerintem legjobb sör. Nem tudjátok, lehet kapni itt nálunk valahol.

Most lépek, legyetek jók