Helló!
Én így jártam: dec. 23-án utaztam haza Győrből Tatabányára, az ünnepekre. Persze voltam olyan ügyes hogy a nagy rohanásban fönt felejtettem a táskám a vonaton.
Rögtön, ahogy hazaértem felhívtam a Tatabányai vasútállomást. Azt mondták, hogy majd szólnak Bicskének, ott leadják a táskám, azt' kész. Hívjam vissza őket. Visszahívtam (immáron mobilról, csúcsidőben). Nem találták meg. Hívjam később, majd a a vonat felért a keletibe. Hívtam. Nem ért föl. Hívtam. Nem érte el a kollégát a keleiben. Hívtam. Hívjam inkább a keleti pu-t. (eddig cca. 1000 Ft a telefonköltség (voda city, vezetékes csúcsidőben), a szokásos bénázás, igen, tartsa, próbálom kapcsolni, pillanat, stb.).
Akkor jöhet a keleti pu. talált tárgyak osztálya. Fölhívom a Matáv belföldi tudakozóját, adnak egy számot. Fölhívom, de nem veszik föl. Este van már, úgy hogy aznapra föladom.
Másnap kb. 20-25 alalommal csörgetek. Nem veszik föl. Szenteste van, gondolom, föladom.
Ma karácsony első napja van. Csörgetek azért 10-15-ször, aztán föladom.
Ma karácsony második napja van. Föladom.
Ma van a karácsony utáni első nap! Csörgetek. Sokszor. Nagyon sokszor, de nem veszi föl senki. Elég ideges vagyok.
27.-én fölhívom a MÁV információt. Egy úriember ad egy számot, ahol a vonaton maradt tárgyak után lehet érdeklődni. Természetesen mást, mint a Matáv adott. Probéma megoldva, gondolom, fölhívom a számot. Minő meglepetés: nem veszik fel.

(közbevetés: közben a tudakozó, illetve a MÁV belföldi infó selymes robothangjának (minden kezelőnk foglalt) hallgatása újabb néhány száz forint költséget jelentenek)

Nos, most már két számot hívhatok. Legalább 40-50 (természetesen sikertelen) próbálkozásom van néhány nap alatt. Iszonyatos ideg fog el: felhívom a tudakozót, és megkérdezem a keleti pu. állomásfőnökének számát. Egy papírra fölvázolom magamnak, hogy miket fogok neki ordítani.
Igen. A veteránok már tudják, érzik: a TELEFONT TERMÉSZETESEN NEM VESZI FÖL SENKI. Összeroppanok.

Január 5. körül írok egy e-mailt az informacio@mav-hu ra. Adnak egy számot. (az e-mailos info egyébként meglepően gyors és korrekt)
Fölhívom. FÖLVESZIK! Mondom mi a bajom. Hogy december 23.-án fönnmaradt. Tartsa. Pillanat. Turkál, zörög. Nincs. 26.-án egy kulcscsomó, más nincs. Könycsepp gördül végig az arcomon. Arra a sanyarú sorsú emberre gondolok, akinek ekkora szüksege van az ünnepek előtti haza nem menésben összegyűlt másfél tucat viseletes alsógatyára, büdös zoknira, novemberi alvóspólóra. Mindegy, sóhajtom a telefonba. Hát, sajnálom, sójatja a MÁV magyar hangja. De miért most hív, ha december 23.-án mara.......

Azóta sokkal enyhébben büntetném a hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértést.