Bő évtizede, egy alternatív szórakozóhelyen lehetett olvasni a vécé falára skiccelt gondolatot: híresnek lenni annyi, mint szegényen élni, és szoborként végezni. Ez a klotyóbölcsesség alighanem kissé felületesre sikeredett, az illemhely ihletett filozófusának ugyanis elég lett volna körbenéznie a kócos művésztanya amúgy közismert vendégein, akik szegényen éltek, de reményük sem volt arra, hogy szoborként végezzék.

Az egyik asztalnál ott ült például Gémes János, azaz Dixi; ha úgy tetszik: egy valódi budapesti híresség. Filmekben játszó alkalmi színész és gondolatzsonglőr, aki egész életében egykedvűen vállalta, hogy ő csupán a történelem potyautasa.

Dixi a film egyik kockáján
Aki a hatvanas években a Kárpátiában ücsörgött, közvetlenül Erdély Miklós és Szentjóby környékén, később alternatív zenekarokban fortyogta mikrofonba szabad asszociációit. A nyolcvanas években szerepet kapott Müller Péter Ex-Kódex és Xantus János Rocktérítő című filmjében, a kilencvenes évek elején Dixi Land Lee címmel kazettát csinált Víg Mihállyal, Wahorn Andrással és Bolyki Zsiráffal.

Maradtak tehát film- vagy hangszalagon is felidézhető emlékek róla, ám az ő esetében felesleges ezekhez nyúlni, mert ő volt az, akitől szinte mindenki őriz egy-egy gesztust, fintort, mondatot. Olykor büszke, máskor nyomorúságos éjszakai vándorlásai során kínos pontossággal elemezte alkalmi ismerőseit, olcsó bor mellől pergette megállás nélkül különös mondatfüzéreit, amelyek bőségesen magukba öleltek bölcsességet, zavaros szókotyvalékot, költészetet és otrombaságot.

Sokan rajongtak érte, mások udvari bolondnak tartották, és volt, aki félt agresszív kitöréseitől, karcos őszinteségétől.

Dixi, a budapesti alternatív művészvilág önsorsrontó alakja az elmúlt években már tényleg csak árnyéka volt önmagának, bár néhány év hajléktalanság után családja segítségével ismét lakáshoz jutott, az életbe már nemigen sikerült visszakapaszkodnia. Kihullott fogakkal, elfagyott ujjakkal tántorgott borospohártól borospohárig, balesettől verekedésig, diákszigettől underground találkahelyig, mígnem tavaly, 59 évesen végleg távozott közülünk.

Oláh Lehel több rövidfilm, közöttük díjnyertes alkotások rendezője, 2001 szeptemberében elhatározta, hogy filmet forgat róla. Akkor még nem sejtette: miközben a kamerák előtt ismerőseit, barátait beszélteti, az ezzel párhuzamosan készülő filmrészletek egyben főhőse életének utolsó hónapjait örökítik meg. A rendező tizenhat órányi anyagból vágta öszsze azt az egyórás dokumentumfilmet, amelyet első alkalommal az Inforg Stúdió szakmai bemutatóján, közel húsz más munkával együtt, a Toldi moziban láthat a közönség holnap délután négy órakor.

– Jottányit sem változott, mert ő nem rendszer volt, hanem módszer – mondja a Dixi című filmben Müller Péter Sziámi Gémes Jánosról.

– Mindenféleképpen mitikus alaknak tekintem, akinek az volt a balsorsa és a feladata, hogy mindig többet jelentsen, mint ami valójában ő maga. Totális életforma volt az övé, de hogy ez kreatív skizofréniából fakadt-e, vagy egy tudatosan használt dadaista, szürrealista magatartás volt, azt máig sem tudom – sorolja gondolatait ef Zámbó István képzőművész, zenész ugyanott.

Oláh Lehel azt mondja: nem akart hagyományos dokumentumfilmet készíteni, inkább hagyta, hogy a barátok mondataiból és a Dixiről készült filmrészetekből álljon össze a kép. Ezekből derüljön ki, hogy ez a különös budapesti figura miképpen élte meg művészetként, sőt szinte szerepként mindennapjait. Miképpen lett egyik központi alakja a budapesti undergroundnak.

Szenzációvadász rendező kíméletlenül kihasználta volna, hogy a főszereplő a film készítése közben meghal, Oláh Lehel azonban azt mondja: számára Dixi halálával véget ért a forgatás. Különben is: róla furcsamód már életében múlt időben beszéltek a nyilatkozók. Talán, mert tudták: Dixinek mindegy volt, hogy a jelent élte éppen, a jövőt próbálta megfejteni, vagy a múltat idézte. Kibogozhatatlanul keverte-kavarta az időt, mígnem ő is csendesen belemosódott, hogy aztán itt maradjon velünk egy megfejthetetlen talány: ki is volt ez a furcsa pesti figura, ki volt tulajdonképpen Gémes János, akit mindenki csak úgy ismert: a Dixi.