nem írtam a panaszkönyvbe, csak a kalauznak morogtam, aki azzal "vigasztalt", hogy lehet panaszt tenni, csak nem nála - persze, de marha dühös voltam, tudva, hogy három és fél órás utazás áll előttem(egyébként vele nem volt semmi baj, szerinte is olyan volt a vonat, akár egy "marhavagon"(idézet tőle).

péntek délután 17.20, gyorsvonat bp. déli és Celldömölk között. a vonat négy kocsiból állt, ülőhely ötkor már nem volt, így a peronon álltunk (négy másik utassal, plusz a kutyánk), a hóban, mert szelelt az ajtó - később ki is nyílt, a párom a hátizsákjával torlaszolta el. akkor már különben nem fújt a szél, csak nyilván a máv nem foglalkoztat hómunkásokat. a kalauz zseblámpával ellenőrizte a jegyeket, mert csak egy sor lámpa világított, az sem túlságosan (b.kenesénél aztán azok is fel mondták a szolgálatot, úgyhogy töksötét lett). kenesénél már le tudtunk ülni, átmentünk az első osztályra. ott is kabátban ültem, mert bár volt fűtés, de az ablakszél erősebbnek bizonyult...

sokkal dühösebb voltam akkor, mint most, ahogy leírtam... tele van a hócipőm a mávval (nem csak ez az egy történetem van :))