PATY!
"Az anyakönyvvezető ajánlotta, hogy amennyiben még nem voltatok a házasságkötö teremben (pl.más esküvőjén, vagy csak az egyikőtök volt), akkor érdemes elmenni valamikor előtte, és megtekinteni, átvenni a hangulatát."
Erről mondjuk megoszlanak a vélemények: a húgom is és az egyik barátnőm is követte ezt a -szintén az anyakönyvvezetőjüktől kapott- "jótanácsot". Az eredmény: halálosan csalódottak voltak, hogy a saját esküvőjükön többedszerre hallgatták végig szóról-szóra tökugyanazt az ömlengős dumát. Gondold csak el, egy anyakönyvvezető nem fogja strapálni magát, hogy az esketési maszlagot cifrázza (variálja). Viszont az szerintem eléggé illúzióromboló, hogy a saját esküvődön, amikor ott ücsörögsz meghatódva, elérzékenyülve, akkor pontosan tudod, hogy mi lesz a nőci következő mondata... s a tudat, hogy ez nem személyreszabottan neked szól, hanem mindenkinek ugyanazt mondja, valahogy olyasféle csalódás, mint amikor megtudtad, hogy nincs Mikulás, Jézuska, Nyuszi stb.
Szóval én NEM mentem el előtte, hiszen szinte mindenki volt már életében esküvőn, így _nagyjából_ tudja, hogy mi fog történni.

Vmoni:
nálunk is volt "gyertyás jelenet" (csak polgári esküvőnk volt). Két fehér gyertyával egyszerre kellett meggyújtanunk egy pirosat, majd elfújnunk a saját (régi) fehér gyertyánkat. Így kettőnk életének "lángja" egyesült.
A ceremónia után megkaptuk a piros gyertyát, és azt mondta az anyakönyvvezető, hogy minden házassági évfordulón égessük egy percig, és egymás kezét fogva emlékezzünk arra a bizonyos szép jelenetre.
Szerintem kedves új szokás, én legalábbis nagyon meghatódtam tőle. :-)

Piroska, az Istenért, hol vagy már?! Bekapott a farkas? (vagy az anyós-jelölt?)