Kedves Bugi néni, vmoni, csinnKA, mokusleqvar, paty és többiek!
Köszönöm szépen érdeklődő soraitokat! Gyorsan elmesélem mi történt - illetve mi nem - aztán kifejtem a véleményem az esküvői ceremóniáról is.
Nos, többszöri módosítás után végre kitűzésre került a szombat - ama ominózus szombat! -, hogy végre találkozhassak imádott anyós-jelöltemmel! Bár az utolsó pillanatban is tartottam tőle, hogy sz...ik az ördög valamit, azért teljes lélekkel készültem a nagy találkozásra. Ezután délelőtt 11-kor megszólalt a telefon... Abban a pillanatban éreztem, ez csak a párom lehet, és azt is tudtam mit fog mondani. Hát, így legyen lottó ötösöm! Nem kell bemennem, mert a kedves mama kijelentette nem kíváncsi rám, semmi keresnivalóm nincs az ő otthonában. Ezután vette a kabátját és elment a nővéréhez, hogy ha én ennek ellenére mégis bemennék, még véletlenül se találjam őt otthon. Szóval nem hajlandó fogadni. Párom nagyon összeveszett vele, közölte, hogy megtartja az eljegyzését - mert még csak egymás között intéztük, nem volt családi összröff - és az esküvőjét is nélküle. Ha pedig kíváncsi lesz az unokájára vagy a fiára, akkor tudni fogja a telefonszámunkat.... de párom nem fogja keresni. Hát ennyi! Szóval nem voltam a mamánál, de ezek után nem is megyek. Megfogadtam, be nem teszem a lábam a lakásába, még ha hív, akkor se! Ha kíváncsi az unokára - ha megszületik - eljön, mert én nem viszem be neki, a páromnak pedig szintén nem engedem, hogy ezt tegye! Arra gondoltam - mivel úgy néz ki jövő héten költözünk az új közös otthonunkba -, ha berendezkedtünk, főzök egy finom vacsit és meghívom a mamát. Anyukám viszont azt mondta, hülye vagyok, ha még ennyi megaláztatás után is hívni akarom! De én nem haragszom - még! - rá, inkább sajnálom!
Na, ehhez mit szóltok? Jó, mi?!
A ceremóniáról az a véleményem, hogy az ünnep igazi fényét nem a külsőségek adják, hanem az, hogy mi van a szívetekben. Ennek ellenére - vagy pont ezért - nekünk lesz templomi esküvőnk. Én vallásos vagyok - persze nem fanatikus módjára -. Párom is az, de nem tartja a kapcsolatot az egyházzal - mint mondja elvi okok miatt!. Hisz, de nem jár templomba, mert ő úgy véli a hit belül van, nem kellenek a külsőségek - lásd Szentmise, gyónás, stb. Én járok templomba, és ragaszkodom a templomi esküvőhöz.
Szentendrén élek és van nálunk egy fiatal pap. 26 éves, és nem olyan bigott, mint esetleg idősebb társai. Fantasztikusakat lehet vitatkozni a hit kérdéseiről, mindent meg lehet vele beszélni. Ő fog esketni, és nem a sablon dumát nyomja! Persze vannak dolgok, amiket el kell mondania egy esketésen, de színesebbé teszi a saját gondolataival. A polgármesteri hivatal, pedig olyan, amilyen. Bár én voltam már több esküvőn. Legutóbb most márciusban, párommal mindketten tanúk voltunk: a barátnőm és a párom barátja általunk ismerkedtek meg és most esküdtek egymásnak örök hűséget. Nos, az ő esküvőjüktől nem voltam elájulva... Nem tartott tovább 10 percnél. Még fel se ocsúdtam, már fenn is volt a kezükön a karikagyűrű. Se vers, semmi! Én azt hiszem azért - ha már templomi esküvő nem volt - legalább egy kicsit ünnepélyesebbé tehették volna! Hál' Istennek nálunk szépek a polgári esküvők. Régi ismerősünk az anyakönyvvezető és szépen beszél. Persze a sablon duma azért itt is megvan.... Ezért nem megyek én sem előtte "próbaesküvőre"! Majd ott élesben. Ha valamit elrontok, vagy nem úgy csinálok ahogy kell, legalább meg lesz az egésznek az egyedi varázsa..... és legalább nem lesz ismerős a szöveg. Így legalább akkor azt érezhetem, most mondja először és csak NEKÜNK. És valljuk be őszintén azért ez így is van....... :-))))))