Chris! Mi is üdvözöljük Nyuszikát! :-*

Piroska:
hát végigolvastalak! :-(
Őszintén szólva titkon abban reménykedtem, hogy "megtörik a jég", és az a lökött nőszemély végre belátja, hogy még ha ellenérzéseket is táplál irántad (nem személy szerint, hanem "meny"-i minőségedben), ha szereti a fiát, kénytelen jó képet vágni az egészhez. Bármennyire is utálja előre a menyét, mert a menye... a fia választását és érzéseit tiszteletben_kell_ (kellene?) tartania. Sajnálom, hogy így alakult. Nehéz állást foglalni (tanácsot adni nem akarok) az ügyedben. Én személy szerint mindig is kőkemény és büszke csajszi voltam, tehát tuti, hogy ugyanúgy döntenék, mint Te (vagyis bekeményítenék = ún. "soha többet" hozzáállás).
Persze egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a helyes. De egy fiatal lánynak, aki ugyi (legalább a kezdet kezdetén) az anyósa kedvében akar járni... az ég szerelmére, mégis meddig KELL elmennie?!
Szerintem ennyi megalázás (megaláztatás) bőségesen elég. Nem arról van szó ugyanis, hogy Te valamivel megbántottad. Ő eredendően utál. Tegye! Szíve joga. Legfeljebb elveszíti a fiacskáját. Szerette őt valaha is? Most már képtelen vagyok elhinni. Hiszen az elvágott szálaknak, megromlott kapcsolatotoknak egyetlen áldozata van: ő (mármint a jövendőbelid). Hiszen ő a kapocs köztetek, s most hiába haraxik az anyjára, hiába mondja (tán komolyan is gondolja), hogy mexakítja vele a diplomáciai kapcsolatot, azért hidd el, rohadtul fájhat neki, hogy az anyja ilyen primitív. Azt hiszem, ezt az elmérgesedett helyzetet már csak az mentheti meg, ha anyós végre belátja saját hülyeségét, és elmegy hozzád bocsánatot kérni. Ez az utolsó esélye. De nem úgy, hogy _Te_ hívod meg egy finom vacsira azok után, ahogy viselkedett, hanem lehet térden csúszni a küszöb előtt, lehet belátni, hogy tévedett, lehet bocsánatot kérni, amiért megbántott és lehet bűnbánatot gyakorolni. Nálam legalábbis ez lenne az egyetlen módja a békülésnek. Egy őszinte bűnbánás után nálam minden szent a béka! :-)