Kedves Mindenki!

Először is hozzád szólnék Piroska!: Már én is nagyon vártam a fejleményeket, de mindenre számítottam, csak erre nem. Én is nagyon megbántódtam volna, a megaláztatás és a büszkeség miatt egy jó darabig biztos, hogy még hallani sem akarnék az anyósról. Viszont szerintem igaza lehet Thornak és Bugi bácsinak is abban, hogy talán később, ha a mostani kedéjek lecsillapodtak, akkor meg lehetne próbálni azt a vacsorameghívást, mert ha mindkét fél elzárkózik, akkor sosem lesz békülés. DE! Csak egyszeri próbálkozás, ha akkor sem enyhül, akkor én biztos hogy sosem próbálkoznék. Azt már nem venné be a gyomrom, hogy még egy olyan kezdeményező lépés után megalázna. Ha nem kíváncsi rátok, akár majd az esküvőn, akár máshol, az viszont sajnos nem csak az ő baja. A kedvesednek nagyon fájna, ha nem lenne ott. Hiszen feltételezem, hogy bár most ő is haragszik rá, azért szereti, mert csak az anyja, csak ő nevelte fel. Szóval nehéz a helyzet, remélem, hogy a haragja nem örökre szól.

CsinnKa!: Szerintem félreértettél, ugyanis az anyakönyvvezető nem akarja a ceremóniát velünk elpróbáltatni, főleg nem szóról-szóra, csak azt javasolja, hogy belülről nézzük meg a termet, hogy hova kell majd állni, milyen hosszú a felvezető út, maga az egész terem milyen hangulatot áraszt. Szöveg és zenepróbáról szó sem volt.

Csepp!: Drukkolok a szombathoz és az azt követő 3 naphoz, biztosan jól sikerül minden.

Kockásfülü nyuszikát én is üdvözlöm!

Kicsi emma: Köszönjük a jó tanácsot!