Ehhez az anyostemahoz szeretnek nehany szot szolni.
Mielott barki is ugy dont, hogy vegleg szakit az anyosaval, gondolja at, hogy az utolso veszekedes vagy barmi, nem csak egy front/rossz hangulat/klimax stb hatasa volt.

Nekem is volt meg jegyessegunk elejen egy borzalmas jelenetem az anyosommal, maig beleborzongok, ha ragondolok, es az en anyosom sem egy konnyu eset, harom fia kozul a legkisebbet, az "olbeli ebet" raboltam el.

De ha arra a jelenetre alapoznam a vele valo kapcsolatomat, az nem tukrozne a valosagot.

Szerintem igenis egyfolyatabn torekedni kell a jo kapcsolatra, es ha harom-negy evig kudarcot vallasz, akkor lehet csak abba hagyni, de akkor is csak a passzivitast tudom elfogadni, a direkt negativ hozzaallast nem.

vegulis arrol a norol van szo, aki az eleted nayg szerelmet, a ferjede (mert remelem azert hogy arrol van szo9 megszulte, felnevelte. rajta mulott, hogy a ferjed ilyen. Es megiscsak o az idosebb, o is atment egy csomo mindenen, nem sok olyan ember el hazankban pillanatnyilag, akit kulonosebben kenyeztetett az elet.

nem azt mondom, hogy konnyu - es peldaul mindez azokra vonatkozik csak, akik nem laknak egyutt az anyossal, mert az egy egeszen mas helyzet, es sokkal nehezebb azt hiszem.

A ferjem szuletesnapjan ennek a bizonyos anyosomnak - akivel azert nem vagyok teljesen kibekulve - mindig viszek viragot, es oszinten azt tudom mondani neki, hogy koszonom a ferjemet.

Es ettol szerintem a legvasszivubb anyos is meghatodik.

Es persze mindezt kiegesziti azert egy normalis hozzaallas a dolgaihoz - hetkoznap nem hagyom, hogy beleszoljon az eletunkbe.

ke