Rómában latin volt a nyelv, a birodalom nyugati részében az is maradt.
A keleti részben a hellenisztikus államok maradványaiban erős volt a görög, főleg az uralkodó rétegben, akik ténylegesen makedón eredetűek voltak. Itt a latin nem terjedt el a nép nyelvében sem, mert sokkal fejlettebb társadalmak voltak, mint a nyugaton meghódított területek és nem volt latin letelepedés sem. De azokon a részeken, melyeket a makedón hódítás elmaradottságuk miatti érdektelenség miatt nem érintett (pl. a Balkán északi része), ugyanúgy as latin terjedt el, mint nyugaton.

A művelt római réteg tényleg jól tudott görögül.

"A legszebb az amikor a hamisítok görögül "romanosznak" hívják magukat..."

De hiszen a római birodalomnak gondolták magukat. Nem örökösnek, hanem az igazi, folytonos római birodalomnak.
Heraclius 600 után kezdte magát görögül "bazileusz"-nak nevezni, a "Caesar" meg "imperator" helyett. Innentől ez lett a bizánci császár neve. De nem hívták magukat bizánci birodalomnak. Magát a görög (Hellén) szót sem használták magukra még Bizáncban sem, mert azt a régi pogány (értsd nemkeresztény) görögökre használták.