A faluból észak felé, a hegyek közé kell venni az irányt. az ut bevisz a régi bányatelepülésre, (már nemtudom nevét) de csodszép hely az biztos.
A bánya is megvan még, utközben rá fogsz ismerni, most ivóvizet bányásznak itt. A földalatt megvan még sok régi táró, ami a különleges ásványtársulások miatt szigoruan zárva van, csak engedéllyel lehet lemenni. Vannak mendemondák többszoba nagyságú termekről, ahová bemenni sem lehet, mert mindenhol kristályok vannak.
Szerintem ma már a régi meddőhányó is kerítés mögött van, és legfeljebb a patakparton lehet keresgélni.
Én a hetvenes években többször is jártam ott, alkalmanként a bányászok öltözőjében aludtunk, és műszakváltásnál velük boltoltuk el a köveiket.
Fantasztikus darabok vannak még ma is magánkézben, mert ez akkor a bányászok mellékkeresete volt. Volt olyan, (én is láttam) hogy a német merci alig tudott elindulni, a sok ásvánnyal megrakodva, miután a bányavasut masinisztájával elboltolta a cuccost. Mi az előző nap megnézhettük az ipse vitrinjét, és nem találok szavakat arra, amit ott láttam.
Viszont Gyöngyösoroszi falu végén jobb oldalon a köves dombokon fantasztikusan szép jáspisokat lehet találni!!! némelyik több mázsát nyom. érdemes arra is elboklászni. Amikor utoljára arra jártam a gyerekeimmel, még mindig hihetetlen mennyiség hever szerte széjjel a felszínen.

Elvakul ásványosnak ajánlom a régi magyarországi földtani könyveket. mi a cimborákkal ezek alapján tártuk fel a teljes Telkibányai érctelepek régi bányáinak meddőhányóit!!! Csodaszép köveket szedtünk össze onnan is. De hasonlóképpen a Velencei hegység régi galenitbányáit, és a szlovákiai selmecbányai részt is megkutattuk.
sohasem jöttünk haza üres kézzel, és közben jókat táboroztunk, vadkempingeztünk.