Ne búsulj kenyeres!

Én is évekig bármit csináltam egy idő után nem maradt meg. Volt egy vagy két virágzási periódus, aztán huss, egyszercsak lett hirtelen halál meg egyebek.

Most van hat féle golgotám. Ebből négyféle rendszeresen hoz virágot (quadrangularis, lila caerulea, lila rojtos, lila nem rojtos rövid töviskoszorújú hátracsapott szoknyával), kettő ebben az évben nem akar még virágot hozni (a "hagyományos" caerulea, és a racemosa - igaz a racemosa tavaly még nem is volt).

Egyszóval, nem tudom most miért maradtak meg (négy egy napsütötte ablakban, kettő a kertben). Hetente egy kis Substrallal besegítek, nehogy éhen haljanak.

A víz iránti igényük is változatos, van amelyik 3-4 naponta igényelné a locsolást, van amelyiket el kellene nevezni szivacsnak, a másikat meg kacsának, ha nem lenne ez egy nagyon illetlen és rosszízű névadás.

Én is azt mondom - de csak csendben, hogy meg ne hallják, négy most is itt van a közelemben - lelke van a lelkemnek és időnként szeszélyes is, kicsit nőies a természete. De ezt csak vigasztalásként mondom, előbb-utóbb vagy ez vagy egy másik megemberli magát és ontani fogja a virágokat neked.
Énnekem most majdnem mindennap nap egy újabb szenzáció, ahogy egymás után hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre több is kinyílik. De most már nem akarom a szívedet tovább fájdítani.

Szapora virágzást és sok örömet kívánok a golgotádban, ja a fajtáját nem is írtad.

Üdvözlettel

fromme