Tehát csak az volt a kánaán, ami régen volt, ma meg csak a sekélyes szart kapja mindenki? Ha ez így van, el kéne kezdeni élezni a késeket a tömeges öngyilkossághoz. Nem lehet, hogy ezt inkább egyéne meg helyzete válogatja? Néha van tartalma, néha meg nincs.

"Mond csak, te sosem gondolkozol?"

Soha. Kínosan ügyelek arra, hogy soha ne tegyek ilyet.

"Legyen szó akár egy kora húszas évekbeli filozófiai értekezésről, vagy akár a Koránról, vagy a Védákról, vagy a sumer eposzokról."

Az ember a boldogságra, elégedettségre törekszik. Így volt ez mindig és így is lesz mindig. Csak a színpad berendezése és az előadás stílusa változik, a darab ugyanaz.

"Szóval az elképzelhetetlen, hogy a tanító/mester mondjuk irodalomtanár és hétvégenként, meg az iskolai szünetekben foglalkozik a tanítványaival?"

Persze hogy elképzelhető. De megkérdezem harmadszor is: betiltják-e a pénzért tanítgatók az ingyen vagy önkéntes adományokért tanítók munkálkodását? Elő van-e írva, hogy mit mennyiért KELL oktatni? Ha nincs, akkor meg hol a probléma? Nem prédikálni kellene, hogy jaj, a mocskos pénzért tanítók így meg úgy, hanem nyomatni nagy önzetlenül az ingyenes észosztást, aztán majd elválik, ki a jobb. De csak mert ingyen tanít valaki, még lehet csaló, vagy ami rosszabb: őszinte és jószándékú, de síkhülye.

"De hogy még árnyaltabb képet kapj: te rábíznád a kocsidat egy olyan szerelőre, aki szerint a kétkilós kalapács sok műszaki problémát megold?"

Ha nem értek az autószereléshez, honnan tudnám, hogy nem kalapáccsal kell javítani? Ezt csak tapasztalatból tudhatom meg. Ezek a mágiázgató emberkék egy hőskort élnek meg, ami tele van kóklerekkel, ügyeskedőkkel és lelkes prófétákkal. Majd letisztul.

"Őket sem érdemes lenézni: azért, mert mondjuk te spec. nem szeretsz szörfözés közben fagyizni, sokan még szerethetnek és nem lesznek tőle kevesebbet érő személyek."

Meg se próbáltam lenézni bárkit is. Nem tudom, ezt honnan vetted. Tény, hogy világ életemben az egyéni tanulást részesítettem előnyben minden téren (igen, a hétköznapok terén is), és ebből soha, semmilyen hátrányom nem származott, inkább csak előnyöm, de tudom, hogy az én esetem nem átlagos, sok szempontból szerencsém volt, és persze baromira megdolgoztam mindenért, amit elértem, és azt is tudom, hogy erre a legtöbb embernek egyszerűen (gyakran teljesen önhibáján kívül) nincs lehetősége.

"Nagyon sajnálatos, hogy oly sok beteg azért hal meg mert nincs pénzük az életmentő műtétre... majd következő életükben, hm?"

Olvastad valahol, hogy az élet igazságos, kiegyenlített játszma, ahol mindenkinek garantálják, hogy nyer? Esetleg én állítottam volna ilyet? Sok a szerencsétlen ember. Na és? Emiatt a többieknek bűntudatot kellene érezniük?

"Azért mondom, hogy boldog volt, mert az egész életéből, munkásságából ez sugárzik."

Az irodalmi művek alakjai gyakran teljesen más világban élnek, mint a "normális" emberek. Az idealizált meséknek gyakran semmi közük a valósághoz. Nem kevés pszichológiai defektus keletkezhet abból, ha valaki elképzelt idolokhoz akar hasonlítani.

"attól, hogy pénzed van, még nem feltétlen van időd és energiád filozofálgatni."

Mégse voltam érthető. Utoljára megpróbálom, és ha így se világos, inkább hagyjuk a témát, mert ennél jobban nem tudom elmagyarázni, mire gondolok. Nem azt írtam, hogy a pénz garantálja a boldogságot (és okkal fogalmaztam másképp!), hanem azt írtam, hogy lehetőséget ad. Semmi többet. Kiszűr és könnyen megoldhatóvá tesz seregnyi mindennapos problémát, de önmagában egy szellemi csődtömeget, egy pusztán szerencsés, de életképtelen egyedet nem tesz az élet császárává.

"De ha azt mondod, a pénz csak egy eszköz, akkor ugyan igazat szólsz, de vak vagy a világra. Ezt kicsit vonatkoztasd el magadtól, mert úgy gondolom, konkrétan Te tisztában vagy a pénz valódi szerepével és értékével."

Báró Anyaffy Idoláz Fősumérboszorkánymesterkirály ex Nihil legyek, ha értelek... :/