Szerintem erős túlzás, és talán a blaszfémiával határos a "világi" munka megtartása mellett végzett spirtuális utat hobbinak, vagy az ilyen úton járót amatőrnek nevezni...

Szerintem aki egy úton jár, annak az egész életét bele kell vonnia ebbe, de nem feltétlenül úgy, hogy okkult szolgáltatásokat nyújt, legyen az tanítás vagy bármi egyéb.
Pl. egy tanárember számára a tanítás és az esetleges tudományos munka legalább annyira része lehet a spirituális útnak, mint mikor otthon énóki angyalokat idéz...

A mester - tanítványi kapcsolat anyagi vonzatairól és formájáról... Szerintem az is teljesen elképzelhető, hogy a "mester" mondhatni "szűz" állapotában kiválaszt egy leendő tanítványt, és az alapoktól kezdve képzi személyes kapcsolat szintjén...
(Persze így nem lehet átgereblyézni a lelkes wannabe-k tömegeit, és szisztematikusan kiszűrni azokat, akik "érnek annyit" hogy foglalkozzanak velük...)