Mi volna? Én a lehető legmagasabb szempontból vizsgálok mindig mindent. Persze jó a fantáziám, ki tudok találni "még sokkal magasabb" szempontokat is -- de minek? Csak hogy legyen olyan is? Minek találjam ki, hogy milyen a világ, ha megnézhetem magamnak és benne élek?

"Persze, így nem egész nap foglalkozik a tanítványaival... de nem is lóg a nyakukon."

Semmi akadálya tehát, hogy aki akar, tanítson, akár ingyen is. Akkor mi itt a probléma?

"És mert változtatni már nem akarnak, inkább jöhet az öngyilok. Kongrat."

És ismét egy remekbeszabott melodrámát olvashattunk. Szinte könny szökött a szemembe. Szegény emberiség! Hová züllöttél! Ez vár mindenkire: negyvenévesen rádöbben arra, hogy elvesztegette az életét, és jöhet az öngyilok. Más megoldás teljességgel elképzelhetetlen, arra csak a magasabb szempontok szerint, az anyagi dolgok felett lebegő megtisztult lelkűek képesek. Ők csak elhatározzák, hogy "legyek boldog!", és sutty, máris boldogok. Tök jó lehet.

"Mi micsoda?"

Az a bizonyos "szeretet" micsoda, ami minden tanításnak az alapja. Tartsd oda a másik orcád? Vagy hogy ne ítélj? Vagy hogy szeresd az ellenséged?

"azt hiszi, hogy a hús az áruházban őshonos élőlény, mert életében kutyán meg egyéb apróállaton kívül csak embert látott."

És? A redneck meg hamarabb hág birkát, mint a szomszéd lányát. Na és? Ma már nem barlangban élünk és nem megyünk hajnalonta bogyót szedni, és a harmincévesek nem számítanak aggastyánnak és nem tekintjük az istenek haragjának a mennydörgést. Repül az idő!

"elértük, hogy több atombombát robbantottak föl békeidőben, mint amit a legvéresebb világháborúra terveztek '45 után"

Igazad van, leghelyesebb, ha kikapcsoljuk a számítógépeket és visszamegyünk mamutokra vadászni. De jobb lenne csak puszta kézzel, pofozkodva tennénk ezt, mert úgy természetes. Le a rohadt fejlődéssel!

"Hála ennek a pár okostojásnak az emberek hitüket vesztve tengetik szürke életüket, mert a materializmus kirtotta a "nem-anyagit" az ateizmus meg az istenit."

Mintha valami elvakult kereszt(y)én(y)t hallanék, amikor a "kommenistákat" szidja, mint minden evilági rossz okozóit, akik főleg Nyugat-Európában és az USÁ-ban tomboltak. Én meg azt mondom, az életképtelen elhullik. Aki elszürkül és depressziós lesz, az életképtelen volt.

"Ugyanmár.."

Mi ugyanmár? Épp ennyire semmi köze a pénznek a szeretethez. Eszköz vs érzés.

"Mindent lehet "rosszra" használni, mégis létezik a "bizalom" hogy azért talán mégsem."

Ez nem bizalom, ez naivitás, vagy még inkább ostobaság. Mert mindent és bármit rosszra lehet használni, és rosszra is fognak használni. Mert az is relatív, hogy mi a rossz.

"Az meg, hogy megvan a lehetőség nem jelenti azt, hogy meg is kell tenni."

Mesélj még erről, ezzel a gondolattal még sosem találkoztam. Ja, biztos azért, mert sosem gondolkodom.

"Te is kapásból vagy tizet tudnál mondani, azaz amikor megteszel valamit, részt veszel a rendszerben de mégis helyteleníted az alapjaitól kezdve, hm?"

Kétféleképpen lehet aktívan fellépni a hasfájások ellen. Az első, ha példával jársz elöl és bemutatod, hogyan kellene szerinted csinálni. A második a Don Quijote módszer, amikor beleképzeled magad az általad ideálisnak tartott világba.

Én meg csak amiatt idegesítem magam, amivel kapcsolatban tudok is valamit tenni.