A később általad idézett Doyle szavait felhasználva, majd ha mindent megismertem és nem jutottam eredményhez, csak akkor kezdem nézegetni a lehetetleneket. Mindenesetre meg se próbálom azt állítani, hogy megismertem volna az anyag természetét. A lehető legmagasabb szempontnak egyébként magamat tekintem.

"De hiszen mind ezt tesszük: kitaláljuk, milyen a világ -számunkra. Neked magyarázzam, hogy minden a tudatunkban zajlik?"

Aztán vagy igen, vagy nem. Így elég könnyű átesni a ló másik oldalára, a szolipszizmus vidékére.

"Persze, a hasonlat ott sántít, hogy nem kötelező pénzért mágiát tanítani. De ettől még a prostitúció prostitúció marad."

Ezzel az erővel ne közeledj nőhöz, mert vannak női prostituáltak is. Mondok egy ügyes, bevált megoldást: válogasd ki saját magad, használd az eszed és a tapasztalataidat. Jé, ugyanez működik máshol, más körülmények között is?

"Ha nem tudod, akkor nem érdemes magyaráznom. Ha tudod, akkor meg fölösleges."

Azért érdekes lett volna megismerni, hogy mire gondolsz a "szeretet" szó kapcsán. Valami azt súgja, hogy bár a hatást valószínűleg nagyon hasonlóan írnánk körül, a kiváltó okot másképp magyaráznánk.

"Óóóó... akkor Hawkins professzort valóban kár volt eddig is életben tartani..."

Úgy tűnik, lemaradtál valahol. Hawkins szerinted életképtelen? Már hogy lenne az?! Kapott egy széket meg egy speciális számítógépet, és nyomul. Szerepel, írja a könyveket, gondolkodik, családja van. Igen messze van ő az életképtelentől. Az ember már túllépett azon, hogy kizárólag passzívan létezzen a világban.

"Ha pedig abból indulsz ki, hogy mindent rosszra fognak használni, akkor remélem, sterilizáltatod magad, mert a kölyköd mindent rosszra fog használni, talán egy nap ki is nyír valakit..."

Miért tennék ilyesmit? Mint említettem, az ember nem passzív résztvevője az életnek. Aktív. Nagyon aktív. Valószínűleg a legaktívabb. Ha nem tetszik neki, ahogy a dolgok történnek, tesz ellene. Vagy még jobb, ha megelőzi úgy, hogy ez a lehető legkevesebb kompromisszummal járjon.

"Ha nincsenek érveid, marad a gúny?"

Unalomig ismert közhelyekre fölösleges érvelni, gúnyolódni meg néha szeretek. Meg aztán az én filozófiámnak is szerves része az, amit LaVey így fogalmazott meg: "lehetőség -- NEM kényszer".

"De vagyok ó balga és nem csak a saját kicsiny egoista világom érdekel."

Ehe, látom, azt hiszed, én valami fanatikus egoizmusról prédikálok. De nem nyert. Amikor azt írom: csak olyasmi miatt idegesítem magam, ami ellen tudnék mit tenni, azt jelenti, hogy például szarok arra, ha Afrikában a hutuk meg a tuszik kiirtják egymást. Az se izgat fel, hogy Kínában legfeljebb egy gyerek lehet egy családban. Ha a viszont szomszédomban menne a belezés, közbelépnék, tennék valamit ellene.

Nem tetszik például, hogy Magyarországon az egyházak állami támogatásban részesülnek. Jelenleg azonban nem tudok mit tenni ez ellen, ezért -- mert sokadrangú probléma csak -- jegelem a dolgot, és gyűjtöm az információkat.

"Megfigyelhető az állatvilágban is, hogy az a faj, amelyik csoportban él,nem túl szapora és nem képes az önfeláldozásra, az igencsak elfogy rövid távon és örökre, hacsak nem tűnnek el a ragadozóik."

Az ember elsőszámú ragadozója saját maga. Jól kialakult ez az egész. Csúcsragadozóra csúcsragadozó les.