Piroska! :-)
Tényleg gyönyörű volt a menyasszonyi csokrom. Pont olyanra sikeredett, amilyenre előtte megálmodtam. Egy művész a virágkötőnk, nem vettem zsákbamacskát, már a húgom esküvőjére is ő csinálta a virágot. Az autódísz is csodaszép volt, mindenki megbámulta, a legszebb volt a házasságkötő környékén. Na és hát persze nem tagadhatom: a szívem vérzett a csokorért, nem is tudtam, mit csináljak. Én is gondolkodtam "csokordobáson", de megmondom neked az őszintét, nem volt hozzá szívem. Otthon nézegettem, úgyis csak majdnem egy hét múlva mentünk nászútra. Addigra pont kinyíltak a csodaszép sárga rózsabimbók, és egy álomszép hatalmas bokréta lett a decens kis menyasszonyi csokorból. Aztán szép lassan elszáradt az egész. A flamingó-virágot nem lehet tartósítani, ezért nem vittük el. Jelentem, egy hónappal ezelőtti költözésünkkor dobtam ki a mindaddig szekrény tetején egy kis üvegvázában megbúvó virágot. (Az apró virágok törtek, hullottak, a csodaszép piros flamingó-virág barna csoffadt pocséksággá vált... szóval ki kellett dobni. De még közel egy év után is majdnem belehaltam az "elválásba".)
Tégy legjobb belátásod szerint.
(Én nem bántam meg, hogy eltettem, minden házassági hónapfordulón megpihent rajta a tekintetem, s eszembe juttatta azt a különleges, izgalmas napot.)

Amúgy hogy sikerült az eljegyzésetek? :-)