jajdeszép:-))))

azt (is) szeretem az ilyen nagy vadállatokban, hogy többnyire nincs semmi kisebbrendűségi érzésük. törpespicc meg pincsi-féle már akart megharapni, a térdemnél följebb érő kuty még sose. vagyis egyszer, de az az én hüjeségem következménye volt. múltkor egy vadidegen roti bebújt a lábam közé, és engedte, hogy egy kicsit ráüljek a hátára:-) egy stafi jól összenyalt a kocsmában, az asszonyt meg egy max nevű dog vizsgálta meg a ligetben (szegény gazdája meg mondta, hogy max, nem szabad.. ne tessék félni, nem bánt...) egyszer meg egy snaci ráült a lábomra, mikor az eltés macsekokkal haverkodtunk...