Sziasztok!

Nem akarok állást foglalni, csak leírni a saját történetemet. 2001-ben volt soron az autóvásárlás, én is sokat gondolkodtam az újat részletre vs használtat kérdésen. De igazából nem ez döntött, hanem az, hogy gyermekkorom álomautója volt a Volvo 240-es. Félmillió körül vettem egy 18 éveset. Azóta megy, semmi gond nem volt vele, pedig sokat utazunk, és a hosszú utakra mindig a Volvoval megyünk a barátnőm Corsája helyett. Nem márkaszervízbe hordom, hanem megbízható régi szakihoz, aki mindent olcsón csinál meg, és megmondja, ha még ráérünk cserélni valamelyik alkatrészt. Az alkatrészek olcsók bontóból, de új is van, ha akarom (bár eddig csak dísztárcsabetétet vettem újonnan).

A kocsi nagy, kényelmes, szép. Működik a légkondi is. Az anyagi helyzetem nem rossz - egy havi nettó fizum kb. a kocsi ára. Érdekes, hogy nem zavar, h 20 éves, nem érzem alacsonynak a "presztízsét", és más sem látszik megbotránkozni a kocsimon.
Egyetlen hátránya talán, hogy sokat fogyaszt. 2.3-as benzines, országúton 10, városban 16l körül. Eddig 40e kmt mentem vele, ha 13l-s átlaggal számolunk, ez 1 millió 3e. Ha a vételárát ehhez hozzáadom, plusz az összes szervízköltséget, akkor sem haladja meg sokkal a 2 milliót. De a lényeg, hogy nagyon szeretem, sokkal jobban, mint egy ennyiért kapható új autót valaha is tudnék.

f.