A feketenadálytő minden tápanyagot tartalmaz, mint a csalán (káliumtól a vason keresztül többféle nyomelemig), de nem szúr. Majd lefényképezem az állományomat mielőtt újra visszavágnám.

A levágott szárakat, leveleket enyhe aprítás után egy vödörbe gyömöszölöm, feltöltöm vízzel, és ha jó büdös lett (ilyen meleg időben hamar megy), felhígítom és a tápanyagigényes növényeket belocsolom vele. Paradicsomok, rózsák, tök, leanderek és agapantuszok szoktak kapni belőle. A maradék meg a komposztra.

Ami a gyomnövényeket illeti, igyekszem még a magok megjelenése előtt nyakoncsípni őket, de ez nem mindig sikerül. A tyúkhúr például nagyon ki tud fogni az emberen, nyáron meg néhány undokféle (nem tudom a nevüket). Én bizony belerakomm őket. Életképesek maradnak, kikelnek, de megőrülni nem kell tőlük, hanem a következő szezonban igyekezni kell még a magok megjelenése előtt... stb. Mit is raknál a komposztra, ha nem lennének gyomnövényeid? (-:) A fű önmagában tömör, büdös masszává áll össze, keverni kell mással. Az a föld is szükséges a komposztáláshoz, amit a gazok gyökerével hordasz oda.

Amit nem teszek bele az olyan növény, aminek a gyökere életképes: szulák- és tarackfélék, kiselejtezett irisz, páfrány.