Az modern harctéren a tüzérség jelenti a legnagyobb rombolóerőt, ezért minden hadművelet alapja, hogy az ellenfél tüzérségét minnél előbb kiiktassák. A tüzelő löveget elég nehéz álcázni. A hangot, füstöt, torkolattüzet, de minimum a beérkező gránátot(:-) mindenképpen észreveszi az ellenség és a válaszcsapás nem várat magára sokáig. Tüzérséget legtöbbször saját tüzérséggel, vagy levegőből szoktak támadni. A legtöbb hadseregben rendszerben állnak tüzérfelderítő radarok, amelyek méterre pontosan meghatározzák, hogy honnan jött az ellenséges gránát.
Ez ellen a mozgékonyság a legjobb védekezés. Magyarul megáll, az üteg, kilőnek 10-15 gránátot egy célra és rögtön továbbállnak, még mielőtt az utolsó gránát becsapódott volna. Némi repeszek ellen védő páncélzat nem árt mivel lehet, hogy éppen lőtávolon belül van egy ellenséges üteg is, ami azonnal válaszol. Ilyenkor persze azonnal pucolnak. Itt nincs idő 10 perc lepakolásra, meg besásásra. Egy löveg akkor marad tüzelőállásban egy óránál tovább, ha minden kezelője halott.

A mozgékonyság és a terepjárás, azért is fontos, mert a harcoló magasabbegység több alegységét is tüzérségi támogatásban tudja részesíteni ugyanaz a néhány löveg rövid időn belül.

Egy önjáró löveghez általában 2-3 páncélozott lőszerszállító is tartozik (pl Pz 2000-rendszer). Az egyik mindíg a löveggel halad, a másik ingázik a lőszerraktár és az üteg között. Ezek automata rakodóikkal néhány perc alatt feltöltik a löveg tárait. Hosszabb feladatnál közvetlenül a lőszerszállítóból töltenek.