Egy a "titok": a következetesség önmagaddal szemben. Hogy MINDIG menj el mozogni, ha esik, ha fúj. Nálam is előfordult persze, hogy marhára utáltam az egészet, de amikor túl voltam rajta, akkor örültem, hogy mégis megcsináltam, diadallal töltött el, hogy legyőztem önmagamat és a körülményeket. És kevés jobb érzés van annál, amikor egy rémes futás után, amikor ronggyá áztál, az arcodba csapódott az eső, metsző szél fújt, alig kaptál levegőt, a bugyid is vizes, hazaérve végre lezuhanyoztál, megtörölköztél, felvetted a tiszta, puha, meleg ruhádat, és egy illatos forró tea társaságában elnyúlsz a kanapén. Mennyei:)
Hasonló a helyzet a kajálással is: ha megállod, hogy megegyél valami kívánatos, ám káros finomságot, akkor egy ideig ugyan rossz érzés, de egy kis idő elteltével már nem is kívánod, és örülsz annak, hogy erős tudtál maradni, a saját érdekedben.